Prága részint giccsesen történelmi belvárosának, de inkább kétségbeejtően olcsó és jó sörének köszönhetően nem úgy vonult be a köztudatba, mint az előremutató irányzatok fellegvára, pedig az ex-szocialista tömb legcsavartabb megvalósításaival rendelkezik.

Hogy ez a csehek túlzott sörfogyasztásának (melyben egyébként döntő szerepet játszik az idegesítő turisták mindent elöntő hada) vagy az ország társadalmi és mentális összetételét meghatározó geopolitikai fekvésének, esetleg bohém múltjának tudható be, ebből a bejegyzésből biztos nem fog kiderülni. Legyen elég annyi, hogy bármi újat találunk ki a művészetek vagy design terén, biztosak lehetünk benne, hogy a csehek minimum harminc éve megcsinálták, ráadásul jóval színvonalasabban.

Ott van például a turistaközpontban ügyesen elrejtett, lovát hasán megülő, levegőben lógó nemzeti hős, vidám fricska az elcsépelt megoldások kedvelőinek.

De elővehetjük a méltatlanul elhanyagolt TV-torony példáját, ahova szerencsére kevés turista látogat el, pedig óriási csecsemők, arcukon pénzbedobó nyílásokkal, már évtizedek óta próbálnak lassított lejátszás üzemmódban felmászni az Omicron Persei VIII bolygóról 2097-ben ide teleportált hullámkibocsátó objektum tetejére.

Nagy ámulatokba eshet az is, aki a közvélemény megrökönyödésével dacolva sörözés helyett múzeumba látogat. Kétségkívül népszerűtlen megmozdulás, ugyanis a hektárnyi épületben egyedül kóricálunk. Ez egyrészt elég exkluzív érzés (elönt önnön fontosságunk tudata, miszerint a sok termet csak nekünk fűtötték ki), másrészt meg szépen leültet mindenkit, aki addig magát zseniális gondolatok kiötlőjének hitte.

Folytköv.

In Memoriam Daniel Tvrdík

{eisengrau}

Elküldve: 2009. május 18., 23:21-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.