Így indul:

Amikor utoljára mentünk óvodába, mindenki nagyon szeretett minket, és mi is nagyon szerettünk mindenkit.

Még a szakács néni is könnyezett amikor elbúcsúztunk tőle, és azt mondta nekem, hogy drága kincsem, téged sose foglak elfelejteni.

Nekem ez csak azért volt furcsa mert eszembe se jutott, hogy elfelejthet a szakácsnéni. Ezért meg is kérdeztem tőle, hogy a többieket elfelejti-e.

[kelemen]

Elküldve: 2006. november 25., 11:46-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.