Nagyon szeretem a kettős portrékat. (Általában, nagyon szeretem ha két kép egymás mellé kerül, akár a véletlenre bízva, hogy melyik.) A portrék esetében, és főleg az olyan full funkcionális műfajban mint a hirdetés, szó sem lehet kiszámítatlanságról, színpadiasságról. Ehhez képest tök szerencse, hogy még ha nincs is betervezve, akkor is összeáll valamilyen jelentés.

És most a konkrét élethelyzet: nagyon üdítően hatott ennek a sorozatnak a képeit láni kolozsvári nagyon egófókuszoló pláza-környezetben, az egyik bolt kirakatában. Nem nagy ügy, de képzeljétek el a kontextusban, plázazaj, stb.

[kelemen]

Elküldve: 2008. március 27., 22:05-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.