·· a sebesség kordában tartásáról

Kim Ki-duk tavalyi filmje, Az íjj egy költői képsor kevés mozgással, de csak a végén áll össze, hogy ez egy vers, nem egy novella. Néhány napja láttam és magával vitt az egész dolog könnyed komplexitása. Egy publikálatlan szövegem részlete és néhány kép a filmből.

Úgy alakult, hogy a sebesség virtualizálódásának folyamata jól illusztrálható az íjászat történetével, minthogy több mint harmincezer évig a sebesség képe a repülő nyíl képe volt, és nem pusztán azért, mert technológiai értelemben a sebesség pozitív határhelyzetét jelentette, hanem azért is, mert stratégiai eszköz volt, a halálosztás kelléke, a végzet képe volt. Példák következnek:

Szun-ce így ír A hadviselés törvényeiben: A rohanó folyó gyorsasága, amely sziklákat is képes magával ragadni: ez az erő. A ragadozó madár gyorsasága, amellyel villámgyorsan tud lecsapni áldozatára: a csapás kiszámítottsága. Ezért aki igazán ért a harchoz, annak ereje végzetes, számítása pedig pontos. Erőnket az íj megfeszítéséhez, kiszámítottságunkat pedig a nyíl kilövéséhez lehessen hasonlítani.

A nyíl egyféle képi univerzálé, amit már formája is predesztinált arra, hogy szimbólum legyen. Az ékírástól a vektoriális képletek reprezentációjáig, a politikai szimbolikán át a közlekedési jelképrendszerekig számos vizuális nyelv része. A nyíl korának metafizikus világleírásaiban, egyébként alig kapott szerepet a kinézis, a sebességiség. A sebesség birtoklása rendkívüli/rendellenes sámáni vagy boszorkányi adottság. Repülésük felfoghatatlan, borzongtató, mert ontológiai abszurditás – a sebesség képe méltán kerülhet játékba akkor, ha a feladat az időre és térre vonatkozó abszurd példázatok kihordása.

Ami a misztikus-mágikus területet illeti, számos szemléletes példa adódhat. Több természetmítoszban az első aktusban (fény)nyilak oszlatják el a sötétséget, és megindul a pörgés, törekvés, történet vagy conátus. Villámnyíllal, szivárványnyíllal küzdi le alvilági ellenfeleit Zeusz, Jupiter, Tiermesz, de az ószövetségi teremtő is. A kínai mitológiában a nyilat a történelem kezdetén Huang-ti (Sárga császár) találta fel, hasonlóan a szekérhez vagy csónakhoz, vagyis az íj a techné mitikus túlélőcsomagjának része.

A repülő nyíl fallikus transzformációs szerszám és e tekintetben egészen szemléletes a nyíl sámán rítusokban betöltött szerepe, minthogy a sámándobba beépített nyilak nem egyszerűen praktikusan tárolt harci eszközök voltak, hanem a felsőbb világokban való utazás kellékei, eszközei is. A tunguz sámán egy nyilat húz át a ruháján, vagyis minden fájdalmat képes elviselni. Hoppá szerint „a kilőtt nyílvesszőnek a belső- és közép-ázsiai népek körében jósló, sorsjelző, igazságosztó szerepet tulajdonítottak. A magyaroknál a múlt században még ismert volt a nyílvesszővel végzett sorshúzás is.

Kínában a nyíl és az íj iránti spirituális kötődés közel négyezer év sámánizmus után is élő maradt, minthogy a korai dinasztiák alatt a háborús alkalmazás mellett, különféle misztikus rítusokban is fontos szerepet kapott, kontemplatív használata a konfuciánuszi erénytáblákon is helyet kapott, majd Japánban máig is élő Zen meditációs módszerek épültek köré.

[kelemen]

Megjegyzések lezárva.