előzmény:

már kölyökkoromban érdekelt, hogy ki hol lakik, milyen utakon jár, ezért néhányszor kinéztem magamnak embereket, és követtem őket.

egyetemistaként az volt a low budget vasárnapi program, hogy felültünk a Marasti negyed végállomásán a 30-as buszra, és elbuszoztunk a Grigorescu negyed végéig, majd vissza, közben figyeltük, hogy az ex-munkásnegyed és az egyik burzsuj környék között utazva hogyan cserélődnek le az arcok.

közhely: Kolozsvár különböző negyedeiben különböző típusú emberek laknak, a tipológiának az egyetemisták szórása zavar be, persze lehetne igazolni vagy cáfolni, de egyszerűbb beszélni róla.

:: központ – marasti negyed

:: marasti negyed – györgyfalvi negyed

:: györgyfalvi negyed – központ

:: központ

:: leszállás

:: központ – monostor negyed (vasárnap a 6-oson)

javaslat:

Kolozsvárt a legkönnyebben és legolcsóbban a 25-ös troli segítségével ismerheted meg, felülsz a központban, elutazol a Marasti negyedig, onnan a Györgyfalviig (vigyázat, nem kell leszállni), majd vissza a központba, és irány a monostor city.

központ-munkásnegyed-kicsit jobb negyed-központ-másik munkásnegyed: izgi, és csak 12 ezer lejbe kerül.

módszer:

az emberek utálják, ha fényképezik őket, de nem mindig. Szépen a szemükbe kell nézni és mosolyogni, időt hagyni, hogy megigazíthassa a frizuráját és előszedje a szebbik mosolyát. A hosszabb távon utazók már szinte várták a megállókat, tudták, hogy újabb kép készül.

[soós]

Elküldve: 2006. március 21., 16:18-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.