Pordenone kisebb, mint Sepsiszentgyörgy, kicsit nagyobb, mint Udvarhely. Kényelmes 50 ezres városka. Kényelmes lifestyleban, egy órára az Adria, vagy másik irányba egy órára az Alpok. Ha elmész a hegyi kilátóra tiszta időben, távol, a messzeségben látszik a tenger. Pordenone kényelmes vizuálisan is. Kellemes vizipark, velencei stílusú palotákkal övezett kedveske sétálóutca márkázott butikokkal, moderált giccsszintű szuvenírboltokkal. Esténként szabadtéri mozi, ők úgy hívják: csillagok alatti mozi. Pordenoneban nincs egyetem, de van lokális filmfesztivál és erős ipar, gyártósora van itt az Electroluxnak is. Fél órára Aviano, az amcsi légibázis, ahonnan nagy mennyiségű vasat exportáltak a közelkeleti hárci mezőkre.

Pordenone egyik alvóvároskájában laktunk. Szomszédunk egy kis magánbirtok kedvtelésből csacsikat tartó öregúrral, akinek pajtájában a csacsikon kívül feltételezhetően olyan lények is tanyáznak, amelyekről csak a meseirodalom számol be. Az utca másik végén a pék, aki olivabogyós kenyérkét és saját maga előállította fagyit is árul. Többször is voltam ebben a boltocskában, mindig gyanakvással, mert nem hittem, hogy sarki fűszeresnek lenni tényleg ennyire meghitt foglalkozás. A fekete csokis fagyit nem kellett volna megkóstolni, mert már egy dózis is elegendő a függőséghez. Itt, Pordenone alvóvárosában láttam először olyan felsőközéposztálybeli villát, mint amilyeneket a Polip című sorozatban, gyerekkoromban. Kis erdő vette körül, nem volt nagy, nem volt kicsi, nem volt hivalkozó de puritán sem. Az olaszoknak remek érzékük van az árnyalatokhoz, az hiszem.

A tengerre este érünk ki. Caorle a családosoknak van kitalálva. Itt próbálom ki első bevetésen az első fényképezőgépem. Mindössze egy kép sikerült valamennyire, ezen az a kis tengerparti templomocska vehető ki, ahova bizony mégsem szabad bemenni nyári neglizsébe.

Pordenone környékén, mélyen a hegyek között két figyelemreméltó falucska rejtőzik: Erto és Casso. Úgy tűnt mindkét falucska sorsát megpecsételte a 60-as évek elei Vajont-tragédia. Az történt, hogy két meredek hegy közé gátat épített az energia társaság, amelynek egyik oldala egy kellemes őszi estén beomlott, pontosabban hatalmas erővel bezuhant. Pár mellékelt képen látni a kopasz hegyoldalt, ahonnan a duzzadó gátba csúszott az erdő.

Ennek következtében pillanatok alatt öt falut részlegesen vagy teljes egészében sártengerré vált. A falucskák túlélőit kiköltöztették. Ertoba és Cassoba mostanában tér vissza az élet. Üres és belakott házak váltják egymást, az egésznek nagyon különös a hangulata. Amikor Cassoban jártunk, a lakatlan házakban környékbeli amatőr művészek állítottak ki.

Végezetül három tipp arra, hogyan sérts meg egy olasz pincért: 1. kérj kecsapot a pizzára, 2. tölts kólát a borba, vagy 3. kérdezd meg, nem tartanak-e három az egyben kávét.

Elküldve: 2008. szeptember 8., 13:41-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.