A Bookart kiadta a balettkákat.

[kelemen]

[kelemen]

[kelemen]

[kelemen]

Advertising Agency: Storåkers McCann, Stockholm, Sweden
Art Directors: Patrik Reuterskiöld, Mitte Blomqvist
Copywriters: Martin Johansen, Mia Cederberg
Photographer: Petrus Olsson
Published: August 2008

[kelemen]

az ausztrál grafikusnő siteja itt

[kelemen]

Victor Horta – el kell ismerjem, nem sokat tudtam róla. A Tassel Ház belseje ebből a szögből, ahonnan a mellékelt kép mutatja, ez a kép asszociálódott az építészről. Merthogy ez a kép kerül be az összesítő albumokba, tankönyvekbe, stb.. S minthogy nem vagyok a szecesszió megindult rajongója, különösen nem is érdekelt az egész. Aztán véletlenűl elmentem a képregény múzeumba, ami egy Horta épületben van, és miután kijöttem, elkezdett érdekelni ez az különös, nagyon eredeti szecesszió. És hát így vagyok egész Brüsszellel. Nem érdekelt különösebben, ez egy olyan város, ami jókor volt jó helyen, minden a helyén, sok relikvia, nagy pucc, korrekt, semmi több. Szóval el kellett telnie egy kis időnek, amíg kezdtem észrevenni, mi is a brüsszeli specifikum. Azt hiszem felültem a tetszetős közhelynek. Mert Brüsszel nem egyszerűen határövezet a mediterrán-francia és a skandináv között. Azoknak, akik Brüsszelben járnak, javaslom ne üljenek fel a tudálékos zsurnalizmusnak, hogy Brüsszel perszehogyszép, rendezett és komoly vívmányokat ért el itt az elegánsnak gondolt hatalmi építészetben, sennyi.

[kelemen]

[kelemen]

Létezik, mégpedig a permanens, rendezett forradalom barátságosan anarchikus állapotában viszi tovább a demokrácia ólommal megszórt zászlaját. 1973 óta a rendőrség jóformán be sem teheti a lábát az egyetemek területére, és nem kis mértékben diákok irányítják – ez a két tény önmagában bőven elegendő arra, hogy kisebb nirvánaként tekintsenek rá azok, akik még nincsenek tisztában a görögök politikai elkötelezettségének mértékével és demokráciáról alkotott fogalmával, nevezetesen, hogy jogaikat a legérzékenyebb területeket érintő sztrájkokkal próbálják rendszerint teljesen eredménytelenül és így aztán rendszerint naponta érvényesíteni. Szóval az iskola nem tökéletes, de úgy-ahogy működik, és egészen érdekes kezdeményezéseket tud felmutatni a telefreskózott falakon kívül, sajnos ezekről képekben nem igazán lenne szabad beszámolni, úgyhogy maradjunk a lebetonozott tényeknél.

Εδώ Πολυτεχνείο! rikkanthatnám nem kevés történelmi utalással, de ez sajnos nem igaz, ugyanis ott pont nem volt kéznél a szappantartó, tehát legyen elég tanulságnak a Panteion Politikatudományi Egyetem kampusza. Így is lehet…

{eisengrau}

London print után, most egy kis friss Brüsszel print.

[kelemen]

Székely Csabával váltottunk pár szót Velencéről, tök futólag. De ez is elég volt ahhoz, hogy megállapodjunk abban, hogy Velence egy elég valószínűtlen hely. Különösebben semmi nem nagyon indokolja, hogy egy hely olyan legyen, amilyen éppen Velence. Micélból? Létezik annyi pénz a világon, amennyi létre tud hívni, egy olyan Doom pályát, mint Velence? Van olyan történelmi kor és politikai-gazdasági elit, amely képes megrendelni egy ilyen vizuális utópiát?

Mielőtt Velencébe mennél már van egyszer egy emléktárad Velencéhez kötődő fogalmakból, ezzel lépsz be az interpretációs játékba. Például: a mindenféle itt játszódó olasz és amcsi film megmaradt hordaléka, mondjuk az, hogy Mastroianni a ködben kicsónakázik. Aztán Thomas Mann novellája, a nagyváradi Velence negyed, ami annyira ambivalens hely, hogy erről tényleg mesélhetnék. És így tovább.

Van aztán amit megörökítessz a fényképezőgéppel. Az indiai család, amely a tiltás ellenére mégis eteti a galambokat, a szívdöglesztő fiatal papportrékat tartalmazó bizarr naptárak, a groteszk babákat forgalmazó szuvenírbolt, a tömeg, a maszkok, a gondolások akrobatamutatványai, amint limbó mozdulatsorral átmanőverezik a gondolájukat az alacsony hidak alatt.

És aztán van, amire igazán emlékszel. A velencei kereskedők gesztusai, a magunkkal hozott szenyák, a koszos öböl, amin áthajt a vonat, hogy beérjen a szigetre, a hűtőmágnesek, a térszerkezetek, aztán belestünk egy konyhába ahol csak néger csávók dolgoztak. És így tovább.

[kelemen]

Pordenone kisebb, mint Sepsiszentgyörgy, kicsit nagyobb, mint Udvarhely. Kényelmes 50 ezres városka. Kényelmes lifestyleban, egy órára az Adria, vagy másik irányba egy órára az Alpok. Ha elmész a hegyi kilátóra tiszta időben, távol, a messzeségben látszik a tenger. Pordenone kényelmes vizuálisan is. Kellemes vizipark, velencei stílusú palotákkal övezett kedveske sétálóutca márkázott butikokkal, moderált giccsszintű szuvenírboltokkal. Esténként szabadtéri mozi, ők úgy hívják: csillagok alatti mozi. Pordenoneban nincs egyetem, de van lokális filmfesztivál és erős ipar, gyártósora van itt az Electroluxnak is. Fél órára Aviano, az amcsi légibázis, ahonnan nagy mennyiségű vasat exportáltak a közelkeleti hárci mezőkre.

Pordenone egyik alvóvároskájában laktunk. Szomszédunk egy kis magánbirtok kedvtelésből csacsikat tartó öregúrral, akinek pajtájában a csacsikon kívül feltételezhetően olyan lények is tanyáznak, amelyekről csak a meseirodalom számol be. Az utca másik végén a pék, aki olivabogyós kenyérkét és saját maga előállította fagyit is árul. Többször is voltam ebben a boltocskában, mindig gyanakvással, mert nem hittem, hogy sarki fűszeresnek lenni tényleg ennyire meghitt foglalkozás. A fekete csokis fagyit nem kellett volna megkóstolni, mert már egy dózis is elegendő a függőséghez. Itt, Pordenone alvóvárosában láttam először olyan felsőközéposztálybeli villát, mint amilyeneket a Polip című sorozatban, gyerekkoromban. Kis erdő vette körül, nem volt nagy, nem volt kicsi, nem volt hivalkozó de puritán sem. Az olaszoknak remek érzékük van az árnyalatokhoz, az hiszem.

A tengerre este érünk ki. Caorle a családosoknak van kitalálva. Itt próbálom ki első bevetésen az első fényképezőgépem. Mindössze egy kép sikerült valamennyire, ezen az a kis tengerparti templomocska vehető ki, ahova bizony mégsem szabad bemenni nyári neglizsébe.

Pordenone környékén, mélyen a hegyek között két figyelemreméltó falucska rejtőzik: Erto és Casso. Úgy tűnt mindkét falucska sorsát megpecsételte a 60-as évek elei Vajont-tragédia. Az történt, hogy két meredek hegy közé gátat épített az energia társaság, amelynek egyik oldala egy kellemes őszi estén beomlott, pontosabban hatalmas erővel bezuhant. Pár mellékelt képen látni a kopasz hegyoldalt, ahonnan a duzzadó gátba csúszott az erdő.

Ennek következtében pillanatok alatt öt falut részlegesen vagy teljes egészében sártengerré vált. A falucskák túlélőit kiköltöztették. Ertoba és Cassoba mostanában tér vissza az élet. Üres és belakott házak váltják egymást, az egésznek nagyon különös a hangulata. Amikor Cassoban jártunk, a lakatlan házakban környékbeli amatőr művészek állítottak ki.

Végezetül három tipp arra, hogyan sérts meg egy olasz pincért: 1. kérj kecsapot a pizzára, 2. tölts kólát a borba, vagy 3. kérdezd meg, nem tartanak-e három az egyben kávét.