Belenézni mások életébe – a legintenzívebb élményeket nyilván a szépirodalom nyújthatta. Azt tapasztaltam, hogy a történelmen kívüliség némi intimitástól is megfoszt bennünket, posztposztmoderneket. Nem beszélve arról, hogy olyan szakmában dolgozom, ahol nagyjából összekombinálhatók az emberek intenciói és a morál mindig ez: ne hidd, hogy nem lepődhetsz meg. Úgy értem: a szimbólumbizniszben az tud mindent aki paranoid, aki mindig rosszabbra számít. A schopenhaueri akarat itt már egy olyan absztrakciós szinten jelenik meg, hogy nincs sok helye a partikuláris spontaneitásnak.

Vagyis ez már elég torz képet mutat arról, milyen is az emberek életvilága, ha van ilyen. Néha, többnyire véletlenül azért megcsap némi irodalmon kívüli anoním életvilág-melegség. A site: Polaroid.net.

[kelemen]

Elküldve: 2006. október 17., 20:20-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.